A fehérjék (még inkább azok építőkövei, az aminosavak) létfontosságú szerepet töltenek be szervezetünk működésében és felépítésében, továbbá növelik az étkezés telítőértékét. Legjobbak az állati eredetű források, mint például a csirke, pulyka, halak, sertés, marhahús, de ide tartoznak a belsőségek, a tojás és a sajt is. Színesítésnek érdemes hetente 1-2x növényi forrásokat is fogyasztani ebédre hüvelyesek formájában (például bab, borsó, csicseriborsó, lencse, vöröslencse).
A szénhidrátok jelentik a fő energiaforrást szervezetünk számára. Nagyobb mennyiségben megtalálhatóak a gabonafélékben és a gumós zöldségekben, melyek értékes rost és keményítő tartalmukkal laktatóbbá teszik az adott fogást. Ide tartoznak a teljes értékű gabonafélék (barna rizs, kuszkusz, bulgur, zab, árpa), az álgabonák (quinoa, köles, hajdina, amaránt), a keményítőben gazdag zöldségek (például burgonya, édesburgonya) és a teljes értékű gabonatermékek (teljes kiőrlésű tészta, durum tészta, tortilla lap). Az utóbbi években fogyókúrás körökben ezek a szénhidrátforrások démonizálva lettek, pedig nagyon fontos részét képezik az egészséges étrendnek. Nem szabad tehát kizárni őket, inkább fogyasszuk mértékkel őket. A fentiekkel szemben alacsony szénhidráttartalmúnak számít a zöldségek nagy része, melyek vitamin, ásványi anyag és színanyagaiknak köszönhetően nélkülözhetetlen elemei az étrendnek. Magas rost és víztartalmuk miatt alacsony kalóriasűrűséggel bírnak, így bőséges fogyasztás mellett is alacsonyabb kalóriabevitellel számolhatunk.
Nem maradhatnak ki a sorból a zsírok sem, hisz amellett hogy energiát szolgáltatnak, a szervezetben is fontos feladatokat látnak el (példádul szervek mechanikai védelme, hormonrendszer működése, zsírban oldódó vitaminok felszívódása). Diétában érdemes főként soványabb húsokat fogyasztani (például csirke, sertés karaj/tarja/szűz, tengeri halak) és csak ritkábban választani a zsírosabb alternatívákat. Sütéshez-főzéshez pedig keressük a hőálló zsírokat, melyek hevítés hatására sem oxidálódnak. Ilyen például a sütésálló olívaolaj, a magas olajsavtartalmú napraforgóolaj, az erukasav mentes repceolaj, a vaj (még jobb a ghí tisztított vaj) a kókuszzsír és ritkán, mértékkel használva az állati zsírok (sertés-, kacsa-, libazsír). Mindegyikre igaz az, hogy kis mennyiségben javasolt használni, lehetőleg váltogatva. Jó alternatívát jelent, ha a bő olajban sült ételek helyett a zsírszegényebb ételkészítési módokat választjuk (például forró levegős sütő /airfryer), teflon serpenyő, sütőzacskó, párolás, főzés, római tál).
Miből mennyit ehetek?
Merülhet fel sokakban a kérdés. A megfelelő arányokhoz az OKOSTÁNYÉR ajánlásait vehetjük alapul. Fehérjeforrásokból negyed tányérnyi mennyiség javasolt, ez megfelel 1 tenyérnyi szelet húsnak/halnak, 1 egész kisebb csirkecombnak, 2 db fasírtnak/ húsgombócnak, vagy 3-4 db tojásnak. Magas szénhidrát tartalmú köretek is negyed tányérnyi mennyiségben szerepeljenek, ez 20 dkg burgonyát, gabonafélét vagy tésztát jelent (elkészítve). Míg zöldségekből egy lapos tányér fele (25-30 dkg) a javasolt mennyiség, addig száraz hüvelyesekből 2-3 merőkanálnyi (15 dkg) mennyiség, ha főzelékként fogyasztjuk őket.
Nyugodtan eltérhetünk viszont a hagyományos szelet hús + párolt zöldség + köret kombótól, és készíthetünk például zöldséges egytálételeket, rakott ételeket, töltött zöldségeket, ebben az esetben 25 dkg legyen a zöldség, 1-2 evőkanálnyi zsírszegény tejföllel. Zöldséges húsragu esetén pedig 15 dkg zöldséggel és 8 dkg hússal kell számolni.
Receptötlet: Lecsó
A lecsó több szempontból is szuper választás télen-nyáron egyaránt, mivel hidegen és melegen is fogyasztható, másrészt elkészítése aránylag olcsó és nem igényel extra konyhai jártasságot. Emellett egészséges alapanyagokból készül, alacsony kalóriatartalmú és laktató, így a diétába is tökéletesen beilleszthető. Ha ebédre akarjuk enni, akkor kis kiegészítésekkel pedig teljesen megfelel a fent leírt szempontoknak.
Nézzük meg most közelebbről ezt a méltán népszerű ételt, amit ahány ház, annyiféle módon készítenek el. (Nyilván, mindenki esküszik rá, hogy az Ő verziója a legjobb.)
Az alap lecsó, avagy mindennek az atyja
Az alap recept összetevői a hagyma, fokhagyma, paprika és a paradicsom. Ezt lehet variálni fűszerekkel és egyéb hozzávalókkal a végtelenségig. Magyarosabb verzióban füstölt szalonnával, kolbásszal, erős paprikával készül, viszont így jóval nehezebben emészthető és kalóriadúsabb lesz a fogás. Ha teljes értékűvé akarjuk tenni, akkor adjunk hozzá inkább valamilyen gabonafélét (például rizs, köles) és fehérjeforrást (sonka, tojás, fetasajt, szelet hús).
A Közel-kelet lecsója, avagy a Shaksuka
Ebben a receptben a hagyományos só-bors-fűszerpaprika szentháromság mellett megjelennek a keleties ízvilágot adó fűszerek is, mint például a római kömény, petrezselyem, chili és koriander. Az összetevők pedig padlizsánnal, tojással és kecskesajttal bővülnek. Ez utóbbit pénztárcakímélő módon kiválthatjuk például fetasajttal is, hasonlóan ízletes fogást kapunk.
A török lecsó, avagy a Menemen
Hozzávalók tekintetében egy alap tojásos lecsóra hasonlít leginkább, de gyakran bolondítják meg hagyományos török fehér sajttal (beyaz peynir). Fűszerek közül az oregánó és a fokhagyma szerepel még benne, hagyományosan meleg lepénykenyérrel és teával fogyasztják.
A Francia, avagy a ratatouille
Ugye mindenki emlékszik a Lecsó cimű animációs mesére, ahol lépésről lépésre láthatjuk, hogyan készül az igazi francia ratatouille! A hagyományos receptben a cukkini és a padlizsán dominál, ehhez adják hozzá a lecsóalapot (paprika, paradicsom, hagyma, fokhagyma), de van aki pluszban gombát is tesz bele. A zöldfűszerekkel gazdagon bánhatunk, egyaránt illik hozzá az oregánó, majoranna, petrezselyem, kakukkfű, rozmaring és a bazsalikom is. Fontos ismérve, hogy az eredeti francia verzió nem tartalmaz semmilyen állati eredetű összetevőt, így vegetáriánusok és vegánok is bátran fogyaszthatják.