Kormány mögött Kulics Péterrel – A komfortzónán túl: a Scania YETD és egy pályakezdő útkeresése

Minden szakmában van egy pillanat, amikor az ember érzi: most kezdődik el igazán. A kamionos világban ez ritkán egy nagy gesztus vagy ünnepélyes bejelentés – sokkal inkább egy kihívás, egy lehetőség, egy verseny, ami megmozgatja a fantáziát.

A pályafutásom egy olyan pillanatból indult, amikor még nem volt mögöttem tapasztalat, csak kíváncsiság, lelkesedés és az a belső késztetés, hogy szeretném jobban csinálni, mint tegnap. Fiatalon nem tudtam pontosan, hová vezet majd az út, de azt igen, hogy nem elég csak vezetni: érteni akartam a szakmát, fejlődni akartam benne, és meg akartam találni azt a pluszt, amitől ez több lesz egyszerű munkánál.

2003-ban a Scania, a svéd haszonjármű-gyártás ikonja, először hirdette meg a Young European Truck Driver (YETD) versenyt. Egy nemzetközi kezdeményezést, amely nemcsak ügyességi megmérettetés volt, hanem küldetés is: felhívni a figyelmet a közlekedésbiztonság fontosságára, a kamionsofőrök szerepére a közlekedésben, és motiválni a fiatal generációt.

A verseny felső korhatáros volt – kimondottan a fiatal gépjárművezetőket célozta meg. 2005-ben jött el a pillanat, amikor magyar gépkocsivezetők is nevezhettek. Én akkor alig voltam húszéves, de ahogy elolvastam a felhívást, azonnal éreztem: „Ez nekem szól. Ott a helyem!”

Első évben rögtön bejutottam a területi elődöntőbe, ami akkoriban hatalmas sikernek számított számomra. A verseny több fordulóból állt, országos és nemzetközi szinten is. Voltak elméleti tesztek, zárt pályás ügyességi feladatok, elsősegély-gyakorlat szimulált balesettel, sőt forgalmi vezetés, ahol az üzemanyagtakarékos és szabályos vezetést is pontozták.

Ott és akkor kezdődött el az én szakmai önkifejezésem.

A különféle versenyeken 13 éven át vettem részt. A Scania YETD sorozat mellett indultam a Renault Trucks Driver Challenge-en és az „5 Tengelyen – biztos kézzel” hazai bajnokságon is. Mindegyik verseny más volt, de mindegyik adott valamit, ami örökre velem maradt.

Persze a parkolókban nem mindig jött a vállveregetés. Volt, aki odaszólt: „Minek jársz ezekre? Nem ott kell megmutatni, hanem az úton.”

Én viszont máshogy gondoltam. Nem az úton kell bizonyítani – ott dolgozni kell. A versenyeken viszont tanulni, fejlődni és önmagadat legyőzni lehet. És miközben én is tettem a dolgom az utakon, ezek a megmérettetések formálták a szemléletemet, a hozzáállásomat és a hivatásom iránti tiszteletemet.

Üzenetem a kezdőknek: Ne hagyd, hogy mások véleménye visszatartson. Ha valamit szeretnél kipróbálni, tedd meg – még ha nem is mindenki érti, miért. A versenyek számomra tudást, önismeretet, szakmai kapcsolatokat és magabiztosságot adtak, amik ma is elkísérnek. Merj kilépni a komfortzónádból. Lehet, hogy pont ott kezdődik el a te történeted is.