Kormány mögött Kulics Péterrel – Amikor a kamionos belecsöppen Hollywoodba

Vannak fuvarok, amelyek már az első pillanatban sejtetik, hogy nem lesznek átlagosak… A legtöbb kamionos életében akad néhány olyan cím, olyan helyzet vagy olyan találkozás, amely később legendává érik a szakmai emlékezetben.

2007-ben Spanyolországban kaptam egy import felrakó címet, akkor még sms-ben. Barcelona külső negyedébe szólt a cím, de már első ránézésre is gyanús volt. Olyan üzenet volt, amit látva az ember azonnal sejti: ezt a helyet nem lesz könnyű megtalálni.… Rá is repültem a kora reggeli órán, amit megadtak, de persze még a szomszédos benzinkúton sem tudtak segíteni, hogy mit is kereshetek pontosan.

Elindult a telefonálgatás, és egyáltalán nem voltam nyugodt, mert az a tipikus bicskás környék volt, ahol minden ablakon rács van – még a harmadik emeleten is. Láthatóan senki sem lakta már a házakat és éreztem, hogy nem kellene itt sok időt eltölteni. Majd megjött az infó, hogy a legvalószínűtlenebb acélajtón csöngessek be. Remek…

Kijött egy portás, – tudta, hogy miért vagyok ott, valóban vártak. Lementünk lifttel a föld színe alá három emeletnyit, ahol egy hatalmas raktár volt, tele filmforgatáshoz használt nagyon értékes eszközökkel. Leesett az állam, úgy éreztem magam, mint egy védett bunkerben a semmi közepén.

Megmutatták azt a kamera mozgató berendezést, amiről helikopter-szerű felvételeket lehet készíteni és méregdrága optikai kábelek futnak rajta végig. Elmondták az értékét (nagyon drága!) és tájékoztattak a rögzítés fontosságáról, mert több helyen csukló-mozgó a szerkezet. Felhozták a földszintre kalandos úton és felraktuk a platóra. Gondosan rögzítettem és elindultam.

Budapesten kellett leraknom egy szintén kétes címen. Amikor megérkeztem, akkor derült ki számomra, hogy egy hollywoodi szuperprodukció forgatásába csöppentem. Műtermi jeleneteket vettek fel a Hellboy II – Az Aranyhadsereg című filmhez. Nagyon kimerült voltam az érkezésemkor, de értékelték a munkámat és megdicsérték a precíz rakományrögzítést még a főnökeimnek is.

Bepillanthattam a forgatás színfalai mögé, nassoltam a büfépultról a színészekkel a szünetben, és néztem ahogy felveszik a jeleneteket. Nagy élmény mindig, amikor viszontlátom a filmben a díszletet. Az ilyen élmények miatt szerettem meg igazán ezt a szakmát: sosem tudhatod, hová vezet a következő cím, és milyen történet vár rád a rakomány másik végén. Ez a fuvar megtanított arra, hogy a legbizarrabb, legbizonytalanabb helyzetek mögött is rejtőzhet valami értékes – akár egy életre szóló élmény.