Skip to main content

A közúti forgalomban minden nap történik valami, ami emlékeztet arra, milyen vékony a határ a hétköznapok rutinja és a vészhelyzet között. Egy pillanat még csak egy átlagos délután, a következőben pedig már füst száll fel egy motortérből, és valakinek az élete, autója vagy biztonsága múlik azon, ki hogyan reagál. Egy váratlan helyzetben nem a pánik, hanem a rutin, a tudás és az összefogás számít.

Egy hétköznapon Budapest agglomerációjában autóztam a személyautómmal, amikor szemből egy másik autó motorteréből hirtelen füst tört elő. Alig húsz méterre voltunk egymástól, mire a sofőr félrehúzódott és megállt. Én is azonnal félreálltam biztonságos távolságban – sajnos láttam már járműtüzet, és tudtam, hogy ilyenkor minden másodperc számít.

Kiszálltam, kézjelekkel jeleztem a mögöttem haladóknak, hogy ne közelítsenek, majd a kocsiból felkaptam a kis kézi tűzoltó készülékemet, amit mindig magamnál tartok. Amikor odaértem, már ott volt a mögötte haladó busz sofőrje is, aki hozta a busz két darab 6 kilós poroltóját.

Nem kellett sokat beszélnünk – mindenki tette a dolgát. Összehangoltan, nyugodtan kezdtük az oltást. Közben más autósok biztosították a helyszínt, áramtalanítottuk a járművet, és hívtuk a segélyhívót.

Szerencsére senki nem sérült meg, de az oltás kezdetben reménytelennek tűnt. Amikor kifújtuk az összes poroltót, az autót vezető hölgy rám nézett, és csak ennyit kérdezett:
„Mi lesz most? Nincs valakinél még poroltó?”

Ez a pillanat mélyen megmaradt bennem. Mi, akik tudjuk, milyen eszközök kötelezőek egy-egy járműben, természetesnek vesszük, hogy ott a tűzoltó készülék. De egy laikus, egy átlagos autós sokszor nem is tudja, hogy létezik ilyen előírás.

Közben a forgalom türelmetlenül mozgolódni kezdett – volt, aki kikerülte az égő autót, pedig jeleztük, hogy ne menjenek tovább. Ez szomorú volt látni, hiszen ilyenkor nem csak veszélyes, de embertelen is elsuhanni egy éppen zajló mentés mellett.

És ekkor megérkezett a megoldás. Egy kamion gördült előre, és abban a pillanatban tudtam: nála lesz a kulcs. Odamentem a sofőrhöz, gyorsan elmagyaráztam a helyzetet, és ő egy pillanatig sem habozott. Odaadta mindkét 12 kilós poroltóját – ezzel végül sikerült megfékezni a tüzet még mielőtt a katasztrófavédelem megérkezett volna.

A tűzoltók később ki is tették az esetet a Facebook-oldalukra, és megírták, hogy a helyszínen lévők sikeresen eloltották a tüzet. Büszke vagyok, hogy ott lehettem, mert tudom: ritka az, amikor egy járműtűz nem végződik totális égéssel. Most viszont „csak” a motortér égett, és az autó megmenekült.

Nem mindenki tudja, amit te kamionosként tudsz. Te tudod, hogy van nálad poroltó, és azt is tudod, hogyan kell használni. Ne feledd: ha baj van, te lehetsz a megoldás. Segíts, ha tudsz – mert egy nap lehet, hogy valaki más fog segíteni rajtad!