In memoriam Palotás György (1955-2023)

„Mire újra megvirrad, mire rám talál a nap, messze járok már hívnak az országutak!” /Ossian/

 „Őszinte ember volt, ami a szívén, a száján. Imádta a munkáját, azt leszámítva a családja volt neki az első. Gondoskodó volt, meleg szívű. Mi nagyon közel álltunk egymáshoz, sokszor mondta nekem, hogy én vagyok a jobb keze.” – így emlékezett édesapjára Palotás Noémi, tavaly év végén elhunyt sofőr kollégánkra, Palotás Györgyre.

„Amióta az eszemet tudom, apukám kamionozott. Gyerekkoromban volt, hogy az egész nyarat együtt töltöttük. Szép emlékeim vannak a közös főzésekről. Szerette a házias ételeket és jól is készítette el azokat. Sokat jártunk Németországba és Olaszországba: Verona, Padova, Vicenza környékére. De együtt eljutottunk Svájcba, Franciaországba és Angliába is” – sorolja tovább emlékeit Noémi, György, vagy ahogy nálunk sokan hívták, Gyuri bácsi lánya.

Apa és leánya nemcsak a gyerekkori nyarakat osztották meg egymással, hanem azonos volt érdeklődésük is. Együtt jártak rock koncertekre, amikor édesapja itthon volt. Mindkettőjüknek az Ossian volt a nagy kedvence. Györgyöt a motorok is nagyon érdekelték, egy Honda Gold Wing volt a nagy álma.

Noémiék családjában nem édesapja volt az egyedüli sofőr, György nevelt fia is ezt a szakmát űzi. Lánya volt párjával sokáig négykézben is dolgozott cégünknél. Tervben volt az is, hogy Noémi is megszerezze a jogosítványt, de aztán az élete másképp alakult.

A letenyei születésű György több mint 13 éve dolgozott cégünknél, megbízható, munkáját mindig 100 százalékban elvégző, lelkiismeretes munkatársunk volt.

„Gyuri bácsi egy régi vágású ízig-vérig sofőr volt. Nem rettent vissza attól sem, ha meg kellett szerelni valamit vagy kereket kellett cserélni. Inkább az volt a problémája, ha ezt nem tehette meg és várnia kellett az asszisztenciára” – eleveníti fel emlékeit Kovács Gábor, enesei telephelyünk vezetője. Gábor derűsen idézte vissza Gyuri bácsi ízes fordulatait, miután egyszer hazatérvén a maga módján szentségelve kommentálta, hogy jónéhány órát kellett Spanyolországban a mentésre várnia.

„Egyszer hívást kaptam az egyik sofőr párosunktól, hogy az autó recseg-ropog, nem lehet vele tovább menni, használhatatlan. Gyuri bácsi épp a környéken volt, így megkértem, menjen oda hozzájuk, és nézze meg, mi lehet a gond. Kiderült, hogy a nyereg nem volt megzsírozva, az adta ki a furcsa hangot, hogy a két fémfelület közvetlenül egymáson forgott. Gyuri bácsi ekkor szó nélkül elővette kamionjából disznózsírját, bekente az érintett felületet, ezzel röviden meg is oldotta a problémát. Azt, hogy utána milyen cifra szavakkal illette a szituációt – őt jól ismervén – még ma is megmosolyogtat.” – mesélt el Gábor egy másik Gyuri bácsi természetét, hozzáállását hűen bemutató történetét.

„Nálunk mindenki nagyon szerette őt, elismerték a munkáját. Tudtam, hogy ha ő hív, akkor biztos baj van, nem is sokszor jelzett nálam problémát. Nála soha nem fordulhatott elő, hogy nem járta körbe az autót, nem ellenőrizte volna mindenhol, nem fújta volna fel a kereket. Az utóbbi években egyedül dolgozott, de amikor hazajött, lánya mindig eljött érte. Hozta-vitte, nagyon ragaszkodott hozzá, látszott rajta, hogy az apukája a mindene.”

Búcsúzzunk szeretett régi kollégánktól, kedvenc együttese az Ossian néhány sorával:

„Zeng és zúg, ha felsír egy új élet,
Veled sír, ha távozik egy lélek.
Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek,
Veled sír, ha elmúlnak az évek.”

Harangok