Kiegyensúlyozott família

A sofőr szakma családon belüli öröklődéséről már írtunk korábban (interjúnk itt olvasható a Németh család tagjaival). Ezúttal a cégünknél hosszú évek óta sofőrként dolgozó Adrián Zoltánnal (39) és öccsével, Attilával (38) beszélgettünk a családi mintáról, közös szakmájukról és munkakörükről.

Kiegyensúlyozottság és elégedettség – így lehetne legkönnyebben a tapolcai testvérpárt jellemezni. Az Adrián fiúk édesapja, sőt, apai és anyai ágon a nagypapájuk is sofőrként dolgozott, így a szakma szeretete, a vezetés öröme mindkettőjük vérében mondhatni generációk óta benne van.

„Az egész családom támogató volt, már akkor, amikor a jogosítványt megszereztem. Bár eredeti szakmám víz- és fűtésszerelő, a lehetőségeimet és az összes körülményt mérlegelve, a sofőrködés bizonyult a legjobb választásnak” – foglalta össze Zoltán, amikor arról kérdeztük, hogyan is lépett férfi felmenői nyomdokaiba.

„Egész gyerekkoromban sokat voltunk úton édesapámmal, aki mindig büszke volt ránk, így annak is örült, hogy mi is a sofőr szakmát választjuk” – jegyezte meg Attila.

A közös munkát mindketten dicsérik, mind a fuvarfeladattal mind annak lehetőségével, hogy egymást válthatják, nagyon elégedettek. Attila magát hűségesnek írja le, mind a munkában mind a magánéletben szereti az állandóságot, a kiszámíthatóságot, ahogy Zoltán is.

„Csak pozitívan tudok nyilatkozni mind a munkámról mind a körülményekről. Nagyon szeretek itt dolgozni, elégedett vagyok a feladataimmal, de a vezetőséggel is, mindenki nagyon emberséges. A kiegyensúlyozottságomat segíti az is, hogy 2019-ben megnősültem és feleségem az élet minden területén támogat. Számomra nagy öröm, hogy a testvéremmel dolgozhatok, mi mindig is jó testvérek voltunk, ha más volt a munkahelyünk, akkor is minden nap beszéltünk” – meséli Attila.

„Bár nem vagyunk együtt sülve-főve egész hétvégén, mind a munkában, mind a magánéletben nagyon jó viszonyt ápolunk az öcsémmel” – teszi hozzá Zoltán.

Mivel munkájuk lehetővé teszi, hogy mindennap hazajussanak, a hétvégék is szabadok, hobbijukról kérdeztük a fivéreket.

„Régen terep motoroztam, amit napjainkra terepjáróra cseréltem. Baráti társasággal szoktunk túrázni. Korábban testvéremmel bokszoltunk, úszni is jártunk. Hozzánk közel van a Balaton, korábban még egy Balaton-átúszást is teljesítettünk. Párommal is sokat kirándulunk, ha időnk engedi. A teremfocit is nagyon szeretem, ha lehetőségem van oda is eljárok, hiszen jó baráti társasággal kapcsolódhatok ki” – osztja meg velünk Attila.

„Számomra a főzés jelenti a kikapcsolódást, házias, magyaros ételeket szeretek készíteni. Nem emelnék ki kedvencet, minden ételt értékelek a komolyabbtól az egyszerűbbig, legyen az halászlé, marhapörkölt, túróscsusza vagy paprikás krumpli” – mondja mosolyogva Zoltán.

Végül a munkakörük előnyeit és hátrányait is górcső alá vettük.

„Elégedett vagyok a munkámmal, minden nap hazaérek és otthon pihenhetem ki magam. A napi 9 órás vezetés és a folyamatos koncentráció időnként megerőltető és fárasztó egy ilyen feladattípusnál, de összességében nincs okom panaszra” – summázza Zoltán.

„Mindenekelőtt a kiszámíthatóság, a napi hazajárás, a szabad hétvégék – ezek a prioritások számomra, mert az mindennél fontosabb, hogy a családommal napi szinten együtt lehetek. Ezentúl a munkaeszközként használt gépjárművek állapota is kiváló. A változásokhoz is pozitívan állok, így nem rémít meg az sem, ha egy új feladatot kapok. Hátrányról kevésbé tudok beszámolni, talán csak a folyamatos úton levést tudnám megemlíteni. A kollégák többségével jó a kapcsolat, hisz ez is fontos és elengedhetetlen része a hétköznapoknak. Túlzás nélkül merem állítani, hogy ha ugyanez lenne a munkám még 30 évig, akkor biztosan innen mennék nyugdíjba is” – összegezte tapasztalatait Attila.